Karcza Bogika,lehetne egy átlagos egészséges kislány is,ha sors úgy rendelte volna,de nem az, legalábbis nem a többség az egészséges gyermekek világában.

Bogika nagyon kedves,mosolygós,jóindulatú szőke kislány, sérült. Édesanyja fél éve kezdte el hozzánk az úszóiskolába járatni. Édesanyja törékeny, szintén állandóan mosolygó asszony aki sorstársaihoz hasonlóan minden tőle telhető megtesz, hogy lánya minél teljesebb és gazdagabb életet élhessen.

Egy kis hétköznapi hős,ugyanúgy mint minden szülő aki lelkismeretesen neveli a gyermekét. Mondhatnánk azt is ,hogy a külső szemlélő számára egy kis életvidám családi közösséget alkotnak, mely hátterében azonban hihetetlen nagy lelki erő, mindenki számára tiszteletreméltó emberség és kitartás mutatkozik meg.

Persze mi, akiknek nincsenek ilyen jellegű problémáink mondhatjuk azt is, hogy mi ugyanilyen anyukák és apukák  vagyunk és ez így is van! De néha, mikor apró cseprő napi bosszankodásainkat felnagyítjuk és a világ legnagyobb és legmegoldhatatlanabb problémájának tartjuk, nem árt ha az embert helyre rakja magát és gondolatait és egy fél pillanatig arra gondol: és akkor mit szóljanak Ők, Bogiék és a többiek a hasonló cipőben járók? Mert ugye abban azért mindenki egyetért, hogy gyermekünk  megváltoztathatatlan betegségénél nehezebben elviselhető dolog nem igen akadhat egy család életében.

Amiért ez az írás megszületett bennem, azt Ők ihlették. Bogica már a 2.nyári intenzív oktatási tanfolyamán vesz részt az egészséges gyermekek között integráltan. Csodálatosan érzi magát a vízben és múlhatatlan jókedvel és kitartással végzi ugyanazokat a feladatokat melyeket egészséges társai.

Lenyűgöz és tanít engem személy szerint arra,hogy érdemes az élet minden adott percét megélni és átélni és nem csupán utólag visszagondolni arra mi is történt velünk. Bogi  egészséges csapattársai pedig példamutatóan tanítanak minket a feltétlen elfogadásra, mellyel Bogit körülveszik. Csodálatra méltó a gyermeki elfogulatlanság amit mi, felnőttek valahol útközben elveszítünk.

Nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, mikor Karcza Bogi az első sikeres integrált oktatása után berepült a boldogságtól az öltözőben mosolygós anyukája ölébe és utána engem is belerántott ebbe a kis intimitásba mint 3.személyt. Nem látta nem vette észre senki pedig tele volt az öltöző, ez a pillanat a miénk volt. Azt hiszem az anyuka is, de én biztosan elsírtam magam a meghatódottságtól az Ő örömétől. Igen rájöttem, eddig is éreztem ezért vagyok itt. Minden más csak sallang, ezeket a pillanatokat fogjuk magunkkal vinni bárhová az életben.

Szerencsésnek mondhatom magamat,mert a gyerekek akár egészséges, akár sérült gyermekről van szó,sok sok ilyen kis pillanattal ajándékoznak meg bennünket az oktatások során. Sokat tanulunk,tapasztalunk tőlük. Azt hiszem egy kis szimbiózist alkotunk az uszodában, ahol mi is adhatunk nekik valamit abból amit mi tudunk, és ők is folyamatosan áramoltatják felénk értékeiket,m ert szerintem a lényeg a szeretet áramlása és az úszástudás megszerzése pedig ennek egy plusz hozadéka.

Eszter néni